A Somnakaj című musical elsöprő erővel robban be a színpadra a zenével és a tánccal. A színésznővel arról beszélgettünk, miért izgalmas benne játszani.

Elképesztő elementáris erejű előadás olyan zenészekkel és táncosokkal, akik felrobbantják a színpadot. Nem lehet nem megnézni – mondja a Somnakaj című darabról Trokán Anna, aki játszik a Nemzetiben, a Veszprémi Petőfi Színházban, a Váci Dunakanyar Színházban és május 13-án beugrott az országos turné utolsó állomására érkező fergeteges sikerű musical címszerepébe is. Az előadást ősztől a Nemzeti Színházban több alkalommal is játsszák, ahol viszontláthatjuk majd őt is. A beugrás színészi feladatáról, a turnét végig járt darabról és annak érdekességéről beszélgettünk.

– Örömmel hallottuk, hogy új főszereplőként Téged láthatunk Somnakaj musical címszerepében. Ez valóban csak egy beugrás a részedről vagy váltott szereposztásban fogtok majd játszani a későbbiekben debreceni kolléganőddel, Szakács Hajnival?

– Egyelőre két előadást játszom én, a május 13-i kecskemétit, illetve egyet a Nemzeti Színházban, május 20-án. De szó van róla, hogy Hajni elfoglaltságai miatt több alkalommal is játszhatom majd Somnakaj szerepét.

Az előadásban együtt fogsz játszani a mamáddal, Papadimitriu Athinával, hisz ő alakítja a nagynéni szerepét. Volt már rá példa, hogy egy előadásban együtt játszottatok?

– Anyuval először Veszprémben játszottunk együtt a Koldusoperában, Szinetár Miklós rendezésében. Féltem tőle, mert ő elsősorban az édesanyám, és nem a kollégám. De érdekes módon az első pillanattól kezdve nagyon gördülékenyen mentek a próbák, egyáltalán nem éreztem, hogy az anyukám van a színpadon. Nagyon megkönnyebbültem. Így ettől a próbaidőszaktól sem félek.

Egy színész számára egy kész előadásba beugrani mindig érdekes feladat. Neked kellett már beugranod korábban?

– Azt hiszem talán egyszer volt rá példa, még főiskolásként. Akkor reggel szóltak, hogy este előadás. Nem volt főszerep, de viszonylag sok dolgom volt benne. Az félelmetes volt, de túléltem én is, és az előadás is.

Mennyi időd van felkészülni erre az előadásra?

– Szerencsére most könnyebb dolgom van, hiszen láttam az előadást élőben is, és hamar megkaptam a videót és a szöveget, így volt időm megtanulni. Mindenki nagyon segítőkész, nagyon várom már a próbákat.

Van-e valami, amiben úgy érzed, hasonlítasz a darabbéli Somnakajra?

– Talán abban, hogy ő is a szüleitől, őseitől kapta a tehetségét, és a hang, amit hall magában, amikor énekel, kicsit az ősei hangja is. Felfedeződik a tehetsége, amit azáltal, hogy felveszik a jazz-konziba, kamatoztathat. Velem is ez történt a Színművészetin, csak talán az út egy kicsit barátságosabb volt, mint Somnakajé.

Sok megjelent kritikában olvashattuk, hogy mennyire fantasztikus az előadás zenéje is. Neked van már kedvenc dalod a darabból?

– Elképesztő, milyen zenélés megy a színpadon! Nekem a roma kultúra nagyon nagy szerelmem. Gyakorlatilag minden számot imádok, ordíttatom itthon a zenét, és alig várom, hogy élőben halljam. Talán ha a kedvencemet kellene említenem, akkor a Tu san mato-t mondanám, amit Somnakaj a felvételin énekel. Ennek a dalnak különben fontos szerepe van a darabban, de nem szeretném előre lelőni a poént.

Hát akkor nincs más hátra, mint hogy arra bíztassuk a nézőket, hogy menjenek el megnézni az előadást, hogy ők is megtudják a titkot. Mivel ajánlanád még az előadást a nézőknek?

– Egy gyönyörű történet szeretetről, szerelemről, tehetségről, erőről… Elképesztő elementáris erejű előadás olyan zenészekkel és táncosokkal, akik felrobbantják a színpadot. Nem lehet nem megnézni. Amikor én láttam, azt éreztem, hogy minden pillanata megérint, és hol sírtam, hol nevettem, hol meg azt hittem, hogy nem bírom tovább, fel kell ugranom a színpadra velük énekelni. Most hála Istennek ezt megtehetem. 🙂

interjú: Hengl Kriszta